Workday for the rest

Szombat. Workday for the rest of us. Szóval ma reggel hazamentem Törökszentmiklós city-be. Kb. két hete voltam otthon, de most hogy Réka kvázi nincs, valahogy jobban vágyom az emberek közelségére - valószínűleg. Reggel 8.15 -kor indult a vonat, picit furcsa is volt, mert tele volt idióta fradista kölykökkel a Nyugati. Max 16-17 éves kölykök, néhány őrültebb csajszival megtűzdelve. Ezek már kora reggel be voltak rúgva - biztos este meccs volt, és már ott tolták a fesztivált. Na mindegy. Legalább nem oda ültek ahova én. Dohányzót kerestek

A vonat begördült a hatalmas nagyvárosba, és én még mindig megdöbbenek azon, hogy milyen sokan jönnek ide. Ahol ültem onnan még vagy 3-4 ember leszállt velem együtt. Jó, tudom ez nem sok, de munkanap volt, reggel volt, és amúgy se járnak túl sokan erre.

Öcsémnek adtam a régi nagy számítógépemből 512 mega ddr ramot, meg a nemrég vett videokártyámat, radeon x1650pro, 20 rongyért. Most úgyis el fogom adni az egész kócerájt, mert nincs rá szükségem. Neki meg jól jön, mert játékőrült. Picit sokat is játszik szerintem, ahelyett hogy inkább csajozna. Na de én csak ne pofázzak. Nem ártana kezdeni valamit ezzel a gyerekkel, mert pár dologban furcsa gondolatai vannak. De vissza a számítógéphez: A legelső PC-met nekiadtam pár éve egy nyugdíjas néninek (még a Vörösmarty u. korszakban, legalábbis remélem oda ment végül). Ezt most azért nem adom csak úgy, mert még viszonylag jó gép. Kiváncsi vagyok vajon részenként vagy egyben jobb-e eladni. Update: nem is érdekel igazán, meg jó érzés tudni hogy van egy backup gépem - úgyhogy egyelőre marad.

Anyám még otthon volt, ma is du. 1-re megy dolgozni. Még mindig. Jól bírja, de már nem kell sokáig dolgoznia. Sok mindent el kellett neki eddig is viselnie, apámtól meg az élettől, saját magától… de ebbe most inkább nem megyek bele. Jött megint a sztorijaival. Nem tudom vajon a csodás fókuszban benne volt-e már hogy pár napja egy faszi a szüleim utcájában felgyújtotta magát. Jó mi? Ami még érdekesebb, hogy 6 millió Ft hitel is szerepet játszott eme döntésében. De a meglepő, hogy nem ő kérte kölcsön, hanem ő adta kölcsön… Nem is akartam elhinni. Ráadásul elmondásuk szerint jó pár éve történt már mindez. A csávó, akinek adta a lóvét már nem is lakik ott (a szülei élnek még ott azt hiszem). Biztos valami nagyon félresikolhatott nála is. Sajnálatos dolog hogy valaki úgy érzi az öngyilkosság az egyetlen megoldás a problémáira. Nem is tudom teljesen megérteni, miért.

Persze beszélhetnék még a hitelekről, hogy mennyire kezd elterjedni ebben az országban is az eladósítás. A sok primitív blikk, napi ász, stb. újságokban, amiket rengetegen olvasnak (pletykalapok, szart se ér egyik se) most néztem direkt erre figyelve, hogy kb. 2 oldalanként 1-2 hitelt kínáló hirdetés van. Sok hirdetésben egy mobilszámon kívül más nincs. Hitelt érdemlő, mi? Erről a hitel témáról még írni fogok, mert ez az egyik legegyszerűbb módja az emberek és teljes országok rabszolga sorsba való taszításának. Anélkül hogy a többség tudatában lenne ennek… Addig is csak egy tanácsot adhatok: NE VEGYETEK FEL (fogyasztási) HITELEKET!!! (a lakáshitelt még megértem többé-kevésbé, bár…) Főleg ne plazma tv-re, meg autóra, meg bármire ami a vásárlás után rögtön sokkal kevesebbet ér. Nem éri meg, és bármi is a véleményed, az a tiéd - és az enyémet semmiben nem befolyásolja!