David Cronenberg

Kezdjük itt, az IMDB-n kis utunkat. Azt mondják róla, ő az érzéki horror királya. Mit is mondjak - igen, ebben van valami. A filmjeit, ha nem is mondanám mindet horrornak, bizonyos szempontból egy csoportba lehetne sorolni. Na nem mindet, és én jelenleg csak ezeket láttam közülük:

• 1986, A légy (The fly)
• 1991, Meztelen ebéd (Naked lunch)
• 1983, Videodrome
• 1996, Ütközések (Crash) - van más ilyen c. film is!
• 1999, eXistenZ
• 2005, Egy erőszak története (A history of violence)

Tegnap este láttam az eXistenZ címűt. Na ezt végképp nem mondanám horrornak, bár bizonyos elemek ahhoz köthetőek. Ami miatt érdekes, hogy a rendezőnek olyan egyéni stílusa van, ami átüt a filmjei között. Pár hete néztem meg a videodrome-ot, amit anno be is tiltottak pár országban. Ez valahol érthető is(?), mivel elég sok “ok nélküli” erőszak van benne, de ha valaki figyelmesen nézi, nem az erőszak népszerűsítéséről szól.

Persze tudom, pl. az amcsiknál is szólásszabadság van, és amíg azt mondod hogy a néger rossz, az csak a véleményed, amit szabad, de ha azt is hozzáteszed hogy ezért meg is kell őt ölni, na ott kezdődnek a bajok. A Ku-Klux-Klan tagjai sosem mondják ez utóbbit. Igaz néha eljárogatnak gyújtogatni, ettől függetlenül.
Ahogy a videdrome-ban beszélnek a szereplők, megfontoltan, átgondoltan, picit szájbarágósan, ez a stílus átüt az eXistenZ-ben is, és emlékeim szerint más filmjeiben is (ha nem is mindben). Ahogy Cronenberg szereti a nyers húst és az élő gusztustalannak kinéző hús és szövetdarabokat az arcukba rakni, ez talán a meztelen ebéd óta (ahol a főszereplő csótánnyá változik rovarirtó por hatására, és mindenféle érdekes dolgokat “lát”) egyik jellegzetessége. A légy c. filmben is (ami egy horror, és a maga idejében sok rossz érzést hagyott bennem) amiben egy ember szép lassan légyemberré alakul át láthatjuk hogy érdekes vonzalmat táplál a rovarok és úgy általában az emberek bizonyos fóbiái iránt. Sokaknak van pók, csótány vagy más egyéb félelme.

Emberünk filmjei egyáltalán nem mondhatóak hétköznapinak, és én szinte minden filmjét amit eddig láttam (talán a legyet kivéve, és ennek a filmnek köszönhetően egy életre megjegyeztem Jeff Goldblum nevét, és hosszú éveken át, ha az ő nevét láttam egy filmben, mindig a légyember ugrott be róla…) a művészfilmek közé sorolnám be. Sok eredeti ötlettel dolgozik. Pl. a videodrome-ban egy kábeltévé társaság elnökét követhetjük, amint új műsorokat próbál szerezni, és “véletlenül” rábukkan egy kalóz tv adásra, ahol szado-mazo cuccba öltözött emberek nem csak hogy élőben megkínoznak másokat, hanem halálra is szenvedtetik. Picit előre láthatta a lehetséges jövőt, mivel manapság a valóság show-k és reality tv-k korában egy ilyen “műsor” amíg az emberek válogatás nélkül megnéznek minden szemetet, a “szenzáció” és az “újdonság” miatt nem kevés nézőre számíthatna.

Van más is még ebben a filmben, pl. a tudati befolyásolás a tv adásokon keresztül, de akit érdekel nézze meg, nem nehéz beszerezni a netről, és talán a jobb kölcsönzőkben is megvan.

Aztán itt a legfrissebb élményem ami írásra is késztetett, az eXistenZ. Ez pedig egy elképzelt új “játék”-ról szól. A játék pedig megdöbbentő mód hasonlít a valós életre. Picit olyan lehet, mint a Sims 10. része lesz majd, ahol az agyra közvetlenül csatlakozó számítógéppel irányíthatjuk majd önmagunkat. Persze a second life is ezt az elvet követi, csak a grafika hagy még némi kívánnivalót maga után.

Nos, ez az alapgondolat, és a lényeg hogy ha eljön ez a kor, esetleg igen nehéz lesz megkülönböztetni a “valóságot” a “játék”-tól. A filmben tulajdonképpen sosem lehetünk biztosak abban most épp hol is vagyunk. És hát persze ha arra gondolunk mi is az élet, akkor be lehet látni hogy tulajdonképpen egy játék, ahol sok szálon futnak az események, és a főszereplő Te vagy. Tudom, közhelyes. De mint a legtöbb közhely általában: igaz.