Aug 9 2007

Cselekvés és hit <-> hit és cselekvés

Amikor azért cselekszel, mert tudod (úgy hiszed! - kcs), hogy ha nem cselekednél, akkor annak negatív következményei lennének, akkor a szabadság, a fejlődés és az öröm iránt érzett szomjúságodat kioltod, legyen szó egészségről, emberi kapcsolatokról vagy bármi másról. Más szóval: amikor pl. utálattal mész munkába, de mert azt hiszed, ha nem mész, akkor nem lesz pénzed, s helyzeted még pocsékabbá válik, az utálat negatív érzése lesz a vonzásodat meghatározó kulcstényező. Ebből az érzelmi állapotból egyre több olyan dolgot
vonzol majd magadhoz, amik még több okot adnak arra, hogy utálatot érezz…

Ez még hagyján, hisz itt kezdődik csak.
Ezt fel kell ismerned először. És aztán jön ez:

Javaslatunk a következő: tudatosítsd magadban szomjúságodat
a szabadságra
 (a megkeresett pénz egyenlértékű a szabadsággal); a fejlődésre (emberi kapcsolataid mindig új felismerések lehetőségét kínálják) és az örömre (bármikor és bárhol megtalálhatod azt, ha keresed)! Ily módon olyan tettek megtételére érzel majd indíttatást, amelyek harmonizálni fognak alapszándékoddal.

Forrás: Jerry és Esther Hicks - Új életet kezdhetsz, megvásárolható itt


Aug 9 2007

How to hire good programmers?

The following is from worsethanfailure.com

I have to tell, I am no .NET expert at all. I prefer open source technologies. But since I am a developer and I like to  know what’s going on - I know a bit about .NET too. So here it goes:

Finally, Brent asked Alvin to “explain the difference between managed and unmanaged code as it relates to the .NET Framework.”

“Uhh, managed code is like where you work on it with a group. You have someone managing it.”

A smile cracked in the corner of Cynthia’s mouth, and moments later she was trying to stifle uproarious laughter, and barely succeeding. Trying to keep from laughing, Brent asked “…and unmanaged code is?”

“Unmanaged code is code you work on by yourself with no supervision.”

Brent’s finger came down on the mute button right as he erupted into hysterical laughter, and once his breathing and cadence returned to normal, he thanked Alvin for his time and said they’d be in touch.