Más szemmel látni a világot
A minap sétálam hazafelé, és útközben a Lehel piacnál nézelődtem. Először csak a romos jobb sorsra érdemes épületeket a környéken. Eléggé rusztikus hatása van annak, hogy a sok bank betelepült már a Váci u. elejére, de nem jutottak messzebb 1-2 metrómegállónyi helynél 
Sok lepusztult, romos épület van arrafelé. Még a régi cuculista korszakból a “hogyan zsúfoljunk be minél több embert minél kisebb helyre” címszó alatt épült 6-10 emeletes förmedvényekben jó sokan élnek. Na de nem is ez a lényeg.
Ahogy megyek észak felé a váci u.-on, egyszer csak szembe jön velem 3 kínai csajszi. Tök jó kedvűnek tűntek, amit ha nemrég érkeztek ide valahol meg is tudok érteni. És hirtelen eszembe jutott milyen, mikor először teszed be a lábad valahova egy új, idegen országba. Amikor megcsap az az új, minden ismeretlen, mindenre rácsodálkozós érzés. Mindenre kíváncsi vagy, minden olyan érdekesnek tűnik, minden olyan más. Leginkább a mindenre rácsodálkozós érzés. És akkor ott rácsodálkoztam a fákra, a régi és az új épületekre, az útra, és az autókra. Fura hogy meg tudjuk szokni az életterünket.
Ha megfigyeled a kutyákat, ők szinte mindig ezt a játékot játsszák. Nekik minden új, szinte mindig. Odarohanni ugyanahhoz a fához a héten már sokadjára, és úgy szimatolni mintha most látnád először. Na persze azért ne kezdd el szimatolni a fákat. Legalábbis ne akkor amikor sokan mások is láthatnak. Kivéve ha nem érdekel mit fognak rólad gondolni 5 percig, amíg elhaladnak melletted
Recent Comments