Premonition

It is in Hungarian for now. I might later translate it.

Szóval, szombat este a Hunnia moziban (jó kis alter mozi az - kellemes korcsmával a tetőtérben) megnéztük az előérzet? c. filmet. Sandra Bula néni nyomul benne, aki még mindig jól néz ki, meg úgy egyébként is kellemes jelenség. Eléggé keresni kellett mit nézzünk meg, és szinte már arra a következtetésre kell jutnom, hogy  a nagyobb mozikban (értsd plázás) normális filmeket nem is vetítenek. Na jó, ritkán. Persze tudom, ménsztrím meg a jóégtuggya mi, de azért valahol ez gáz. Szerintem. Irány hát a művészesebb, pár termes, óccsóbb (ez sem hátrány) és max. félteltházas mozik világa. Mindig is jobban tetszettek ezek. Pláne ha még sört is lehet kapni az előtérben

A film sztorija nyilván nem teljesen újkeletű, viszont jól meg van csinálva. Adott egy néni, egy bácsi meg két kisjány. Néni felkel reggel. Teszi dolgát, de kap egy fura üzenetet a rögzítőn a  férjétől, hogy előző este amit beszéltek azt ő komolyan is gondolta ám. OK. A filmben fontosak a napok, jegyezzük meg ma csütörtök van. Aztán egyszer csak csöngetnek. Egy rendőr áll az ajtóban - és ami ilyenkor lenni szokott, kellemes hírt közöl - a férje meghalt, tegnap egy ótójobbesetben. Na jó, bal. Hát ez veri bed, de azért még elmegy a gyerkőcökért a suliba, és meg is mondja nekik, hogy a papa meghótt.

Cut.

Másnap. Illetve nem másnap, mert itt kezdenek összekavarodni a dolgok, ugyanis a film fő dramaturgiai vonása, hogy vasárnaptól következő hét szombatjáig (ekkor van a temetés) a napokat kb. az egyet előre kettőt vissza szisztéma szerint megkeveri. Persze azért rá lehet jönni mikor melyik nap van. Szóval a lényeg hogy a néni mintha egyik álomból a másikba esne, az idő elvesztené jelentőségét, egyszer vissza megy az időben még a férje halála előtti napokra, másszor meg már utána vagyunk. A koncepció lényege az lehet, hogy bizonyos dolgok, amik már el vannak döntve nem megváltoztathatóak. Ennyi. Hiába is próbálod - és erre a film befejezése egy mocskos csattanót is kínál bizonyításképp. Meg egy valószínűnek nőknek szánt pozitívabb második csattanót is, amit azért előre lehet már látni.

Van is egy jó kis mondás erre, saját szavaimmal idézve:

“Isten”-em, adj nekem intelligenciát, hogy tudjam mik azok a dolgok, amiket meg tudok változtatni. Adj nekem alázatot hogy el tudjam fogadni azt is, amit nem tudok megváltoztatni. És végül adj nekem bölcsességet is, hogy el tudjam dönteni mikor melyik van a kettő közül.

Másrészt azt is kitűnően ábrázolja a film hogy az idő mint olyan eléggé relatív. Kvázi nem létezik. Persze létezik, de mégsem. Nem lehet róla sem írni, sem beszélni, csak a paradoxon-ok tudják megközelíteni az időnélküliséget.

Ezen kívül a film nagyszerűen ábrázolja a páros elhidegülést egymástól (férfi és nő-re koncentráljunk most csak). Mennek a dógos mindennapok, férjuram dolgozik, asszonyka meg SUV-ot vezetgetve Wall-Mart-ozik, mos otthon, takarít, stb. Este férj megjön, vacsi, agyikó befordulás, alvás. Ó yes! Néha megesik ez minden kapcsolatban hogy az egyik fél fáradt, és nem is kell minden nap szexelni persze (egy idő után úgy sem akarod, hidd el, oly sűrűn) -de amire ez a film utalni akart, az a hosszú távú, lassú de biztos elhidegülés. És nehéz is lehet az okokat megtalálni, de egy kis ökörködés, némi humor és az alkalmankénti kimozdulás meg néha egymástól legalább pár napos külön töltött kikapcsolódás segít. Sokat.

Hát dióhéjban ennyi. Jó film, kellemes, tetszett. Megnézném még egyszer. Csak az a baj, hogy mindenre emlékszem belőle

Van egy hasonló ötlettel operáló tinédzser-szerű mozi trilógia is (most még csak trilógia, ki tudja mit hoz a jövő?) aminek a címe Final Destination. Azt is érdemes lehet megnéznetek, bár vannak benne bugyuta horror-szerű jelenetek. Érdekes filmecske.