Áldott állapot és gyer(m)eknevelés

Egyet kell értsek azokkal az emberekkel, akik úgy érzik a “terhes” szó egy átverés, és semmi értelme a nők várandós állapotát jellemezni vele. Ugyanis a terhes szó alapvetően egy nehézkes, gonddal teli állapotot ír le - és ezt sokan érzik is benne. Mi is ez tulajdonképpen? Teherrel - es » teherrel teli » meg van terhelve. Nem egy örömteli állapotot jelöl, valljuk be.

Persze a mai világban, mikor a nők is olyan hihetetlenül emanci-pancik (az emancipáció szó jelentése szabad, független, aki nem tudná), meg egyenlőek - amivel nincs baj, mert minden ember egyenlő, csak vannak, akik úgy gondolják, ők még egyenlőbbek (lásd Orwell: Állatfarm) - mindez azzal jár, hogy ők is ugyanúgy érvényesülni akarnak, a még - sajnos - mindig leginkább férfiak által uralt világban. Ez meg oda vezet, hogy dolgoznak, és sokaknál a karrier (úristen ez a szó) hirtelen fontosabb lesz mint a család, és persze a gyer(m)ek. Persze a karrier mint cél is visszavezethető az alapvető emberi vágyakhoz, de ebbe az irányba most nem mennék el.

A lényeg, hogy egy karrierre vágyó, elismerést hajtó nőnek nyilván terhes egy olyan állapot, ami megakadályozza őt - mégha csak átmenetileg is - eme célja elérésében. De persze azt sem tartom kizártnak, hogy a férfiak találták ki ezt a szót. Egyáltalán honnan jön ez a hülyeség egy áldott állapotban levő nő jellemzéséhez? Tudja ezt valaki?

És itt jön be az ősi magyar nyelv, ami egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy hatalmas transzcendens tudás birtokában volt, és a várandós nőre azt mondták: áldott állapotban van. Miért is? Egy gyer(m)ek egy új(a fenéket új, garantálom járt már erre…) lélek. Egy új kis önálló megnyilvánulása az életnek, aki akár az egész világot is - itt a Földön - megváltoztathatja. Sosem lehet tudni (bár…) mire lesz képes, ha hagyják kibontakozni. Csak hogy ne legyek részrehajló: Teller Ede, Gandhi, a jó öreg Adolf, Einstein, stb. a végtelenségig lehetne folytatni. Ami a lényeg: mind nyomot hagytak maguk után, és ha mást nem is, tanítottak nekünk, többieknek, az emberiségnek valamit. Akár pozitív, akár negatív értelemben.

Hogy miért is merült fel mindez, és miért is akarom megosztani veletek a gondolataimat? Többek közt azért, mert a kezeim ügyébe került a Kárpátia c. havi magazin, ami be kell valljam nagyon sok elgondolkodtató írást tartalmaz. Nem csak a magyarsággal kapcsolatban (persze igen, ez a központi téma), hanem úgy általában is. A novemberi számban pl. van egy cikk a gyermekneveléssel kapcsolatban. Dióhéjban, a saját véleményemmel is megtoldva:

- Mindenki csak annyi gyereket vállaljon, amennyivel foglalkozni tud, s akar is. Ez egy nagy felelősség, mert hogy a végén mi lesz abból a gyerekből, az nem kis mértékben a vele való törődéstől is függ. És itt bejön a képbe mennyit hagyjuk egyedül, és mennyire hagyjuk a fiatal fejeket a média mocskával megtölteni a fennmaradó időben.
Például, ha véletlenül betévedek egy plázába (szigorúan célirányosan!) néha látok olyan kihívó öltözékű max. 10-13 éves kiscsajokat, hogy óhatatlanul is megfordul a fejemben: vajon mi/ki volt a mintapélda…?

- A mai (magyar) oktatási rend alapvetően leszarja, mi érdekel egy gyereket, idióta (porosz) sémák szerint próbálja beletölteni a kis fejekbe az aktuális hatalom által is elfogadott tudást. A történelem az amivel itt gond van leginkább, de ha azt mondom, nem mindenkinek van affinitása pl. a matematikához, fizikához (és nem kellene erőltetni) akkor sem lövök nagyon mellé. Eleve az osztályzás mint olyan is egy hülyeség, és valami emberközelibb dolgot (pl. szóbeli, írásbeli nevelők által adott értékelés) kellene helyette megvalósítani. Persze vannak már sulik itt is, ahol picit másképp mennek a dolgok, hál Istennek.

- Bölcs-ő. Miért is? Gondolkodj el ezen. A magyar nyelv ősi, és utalások vannak benne elrejtve. Spirituális és lényegre törő.

- És persze nem szabad a saját akaratunkat ráerőltetni, ugyanakkor persze véleményünket a világ dolgairól adjuk át nekik, de hagyjuk, hadd döntsék el ők, mit kezdenek mindezzel. És mit kezdenek magukkal. Mert nincsenek korlátok, csak a végtelen lehetőségek kimeríthetetlen tárháza - és ezt jó ha nem felejti el soha senki.