Confessions of a cat

Érdekes.

Most kellett rájönnöm arra, hogy milyen érdekes is ez a telefon a maga korlátozott hangfrekvencia átvitelével. Eddig akikkel beszéltem, többnyire általam már ismert emberek voltak, és tudtam egy arcot és személyiséget rakni a hang mellé, ezért nem a hang volt az, ami alapján óhatatlanul is bekategorizáltam az emberkét.

Na most, az utóbbi időben úgy alakult, hogy több “ismeretlen” emberrel is beszéltem telefonon, és persze ez az öntudatlan kategorizáló izé ugye működik bennem is, csakúgy mint másokban is. Ha ugyan figyel erre valaki (nők biztos, efelől semmi kétségem, és persze férfiak is, de ők leginkább csak a nőkre - hehe) .

Sokszor volt már olyan, hogy egy nagyon határozott orgánum szólalt meg a telefonban, és a hangja alapján minimum 30-35 éves férfira saccoltam volna az illetőt, erre elém kerül egy kb. 17-18 éves srác. Persze aki a telefonban is picit zavarban van, az a személyes találkozásnál is zavarban van, akármilyen nemű is. Vagy nők. A hang alapján egy fiatalos vékony nő ugrik be, ok, anyuka, de aztán némileg más a valóságban. Talán az élet kifárasztotta már.

Érdekes ez az egész. Na és persze vannak a paranoidok, akik mindenről 10000%-osan meg akarnak bizonyosodni, sokat kérdeznek, picit nehezen értik meg a téma lényegét, és nagyon türelmesnek és kitartónak kell lenni velük. Ez is már lejön a telefonban, aztán meg személyesn az első két mondatban.

Érdekes. Na mindegy, az élet megy tovább, csak gondoltam megosztom veletek, legyen min rágodnotok szilveszter előtt - ah, csúsztattam, bocsi - valaki már észre is vette. A lényeg hogy még 2007 dec. 31. előtt megírtam a cikket, de tartalékoltam és mikor kiraktam, nem futottam át mégegyszer, de már így marad