Confessions of a cat

Figyelni szoktam mindig a körülöttem levő világot. Ma azonban, kb. fél órája majdnem egy (hozzáteszem ami a csövön kifér sebességgel száguldó, nem 50-el..) autó kerekei alatt kötöttem ki.

Épp egy pohár kávéval igyekeztem hazafelé, és a ház előtt van egy kereszteződés, amit egyébként is alig lehet belátni, de mindig szétnézek mielőtt lelépnék. Mindkét irányba. Most nem tettem. Azt is tudom miért, és a saját hülyeségem áldozata lettem majdnem.

Ugyanis zenét is hallgattam (ergó zajt nem hallhattam), és miközben egyik mancsomban a kávét szorongatva elnéztem jobbra, ott láttam hogy a kereszteződés másik felén (tőlem kb. 5-10 méterre) egy srác simán lelép és megy át. Na ez beindította úgy látszik nálam a reflexet, és lazán leléptem én is, anélkül hogy balra néztem volna - bízván abban hogy a srác nem ok nélkül lépett le, hanem mert nem jött semmi, vagy ha jött is, messze volt még.

Hát nem.

A következő pillanatban egy nagy sebességgel tőlem távolodó autó kb. 1 méterre levő hátulját láttam. Az innen számított kb. fél másodpercen belül meg is ijedtem - a kávé meg a kabátomon kötött ki.

Úgy látszik valaki vigyázott rám. Hálás köszönet neki - a kórházakat és a hagyományos orvosokat úgysem szeretem. Elavult módszerekkel dolgoznak. Még egyszer köszönöm hogy felhívtad a figyelmemet arra, hogy ne bízzam el magam. Vagy mi De legalábbis nézzek szét továbbra is mindig.

A fura a dologban hogy úgy igazából nem is lepődtem meg, és meg se nagyon ijedtem. Hogy miért, azt aki ismeri egy bizonyos oldalamat, az tudja.