Confessions of a cat

Nos, miután eddig összesen kb. legalább tíz (10) darab Wii-t szereltem meg egy picit, hogy szegények ne csak a gyári dvdnek látszó tárgyakat tudják megemészteni - eljött az idő, hogy vegyek egyet saját magamnak is, miután a coca cola-s nyereményjátékon úgy látszik olyanok kapták, akik jobban örültek egy nyeremény wii-nek mint én.

A vásárlást sikerült elég jó áron nyélbeütni, az egyetlen pici hátulütője a dolognak csak az volt, hogy olyan drivechip volt a picimben, aminek amputálva lettek bizonyos (hekkelés szempontjából kritikus) lábacskái. Természetesen eddigi tapasztalataimra építve mindez nem okozott komoly gondot, csak több munkát. De egyre gyorsabban meg tudom már oldani Szóval ez a bizonyos D2B drive pins cut -nak nevezett mókás típus volt. Bárkinek szívesen segítek wii “gondjai” enyhítésében: akit érdekel, megnézheti a tarifát itt. Budapesten az ilyesmit pár napos határidővel elvállalom, a többi chip némiképp kedvezményesebb áron megy, és gyorsabb is megcsinálni. Figyelembe véve hogy egy átlag eredeti játék ára 10-15 ezer, és nincs mód hogy ki tudd próbálni otthon, tetszik-e neked egy bizonyos játék, anélkül hogy megvennéd, a chippelés tűnik erre a legjobb megoldásnak.

Úgy gondolom, Magyarisztánban tavaly az év második felében a wii készletek ilyen d2b drive pin cut féle verziókkal lettek feltöltve. Aztán jöttek a D2C chipek, majd ez év elején a D2C D1A (ezzel megölve a klón d2c pro régi eredeti verzióját).

És most néhány kép a komoly, és felelősségteljes D2B drive pins cut modchip installációról:

No igen. Szép, ugye. A chipet ügyesen kell leborotváni, mini marógéppel, és ha minden klappol, akkor a végén egy sima dvd-re kiírt bármilyen programot hasonló hangok fognak kísérni:

Egyébként a Wii nagyon király cucc. Igaz, hogy Xbox 360-at, meg PS3-at nem láttam még, csak kiállítva, és játszani nem igazán játszottam velük, a Wii irányítása, a játékélmény, és hogy az egész csak egy picurka fehér dobozka (ami nem mellesleg 12v dc-t eszik, és beéri 20 watt fogyasztással, nagyon csendes, alig langyosodik fel többórás játék után is) ami még jól is néz ki; és a grafikájára sem lehet panasz: szóval mindez együttesen, a jelenleg elérhető több száz játékkal, szerintem egy nagyszerű kis platformot teremtett. Le a kalappal a Nintendo előtt (újra, a másik nagy kedvencem a DS).

Hozzávehetjük az innovatív irányítási módot, mert a wii remote pl. bluetooth-al és infrával kommunikál, van benne gyorsulásmérő is, a wiiben magában pedig van Wi-Fi, ami tudja a legkomolyabb titkosítási formákat is, és most pl. a wii balance board a wii fit-hez, ami súlyt, valamint nevéhez mérten egyensúlyt is mér. Szóval jó. Tegnap este pl. a Mario Kart-al, ami egy aranyosnak nevezhető, viszont rendkívűl szórakoztató, és vicces autóverseny több órát sikerült játszanunk kettesben. Azt hiszem hasonlóra sor fog még kerülni a jövőben.

És ami az egyik legfőbb vonzereje a platformnak, hogy rengetek olyan játék van (rögtön a gyárilag hozzáadott wii sports-al kezdve), ami direkt társasági cálzattal készült. Az amcsiknál nagy divat ez a házibuli dolog, és ez amúgy is jó dolog Szóval a wii-re rá lehet akasztani egyszerre rögtön 4 kontrollert, ami azt jelenti 4 embert szórakoztathat egyszerre a kis drága. Ott van pl. rögtön a Mario Kart is, amiben meg lehet dobálni a másikat teknőspáncéllal, vagy bombát dobni hozzá, esetleg sarat vágni a szélvédőjére, vagy csak simán kilökni az útról, lehetőleg valami szakadékba :) És ez tök vicces, főleg ha a szenvedő fél ott ül / áll melletted…

No mindegy, még csak kezdő vagyok a wii-s játékokban, de azt ígérhetem, hogy a közeljövőben fogok még írni wii-s játékokról, valamint egyéb wii hekkekről is.

Búcsúzóul pedig itt egy kis kedvcsináló a Mario Kart-ból: