Confessions of a cat

Szeptember elején elmentünk elvileg 10, gyakorlatilag inkább 6 napra szlovéniába, Bled-be. Egész pontosan itt voltunk:

Képesek voltunk vonattal elutazni (ez Európában nagyon jól funkcionál, hála a Deutsche Bahn-nak), ami Ausztrián keresztül Villachnál Szlovénia felé fordulva érkezett meg. A vonatjegy olyan 40 ezer ft körül volt fejenként, ami egész jónak mondható. Kb. 2-3 héttel indulás előtt vettem meg. Jó 10 órás út volt, de Bécsig elég gyorsan haladtunk (kb. 3 óra átlag 120-150 km/h sebességgel), aztán egész Ausztrián át kb. 4 óra alatt értünk át, majd Bled-ig Jesenice-n át újabb kb. 1órás út (ha nem kell vérni a vonatra). Az átszállások nagyon profin voltak megszervezve, nem is hittem volna az Osztrákokról, hogy ilyen németes precizitással tartják be a menetrendeket. Ahol 5 perc volt egyik vontaról a másikra átszállásnál, ott általában a közvetlenül mellettünk levő vágányon volt a másik szerelvény, és minded esetben megvárt. Visszafele menetben volt egy 10 perces késésünk, de mivel arra már volt 30 percünk ráhagyva így nem érdekelt. Szlovéniában viszont nem tenném rá a kalapomat sem (ami nincs is) hogy 5 perces átszállásnál mondjuk megvárnának, ha éppen késésben lenne a vonat.

Bled nagyon szép hely egyébként, ha a fentebbi térképen megnézitek, akkor látható, hogy egy tó két oldalán helyezkedik el. A tó egyébként körbe van betonozva, néhány helyen még sétálni is lehet. Sajnos nagyon autóközpontú az egész hely, igaz hogy rövidek a távolságok (ahol mi laktunk, a tó északnyugati felén, onnan átmenni a “városba” ami az észekkeleti parton van, kb. 15 perc séta), de sok helyen semmiféle járda nincs, csak autóút, ami ráadásul sokszor igen forgalmas is. Ez a helyieket, és a többi turistát, akik autómentesen érkeztek, láthatólag picit zavarja eleinte, de pár napon belül megszokod, hogy 80-al tépnek el tőled 50 centire az autósok… Pár kép, hogy mit gondolnak errefele járdának:

Na, semmi gond, csak fel kell rá készülni.

Egyébként amikor sétálgattunk meg túráztunk Bled körül, akkor rengeteg szép helyet láttunk. Úgy látszik a helyiek nagy része abból él, hogy kiadja a háza egy részét (vagy van külön jó nagy háza) - mert szinte mindenhol hatalmas nagy hodályokat láttunk - néha csak félig felépülve még…

Egy másik enyhe negatívum, hogy az egész városban kb. 3 élelmiszerbolt van, a legközelebbi “nagyobb” tőlünk jó 20 perc sétára volt. Ez engem annyira nem zavart, de van akinek nem tetszik. Mivel mi Bled félreesőbb részén voltunk, ezért itt nem volt minden sarkon 3 szálloda, és 2 étterem. A tó másik fele tele van hotelokkal meg éttermekkel, stb. De kajás boltot elvétve találsz csak. A tanulság: ha ide mennél, és apartmant bérelsz, érdemes autóval és némi kis hazaival felpakolva érkezni. Van bolt, de fel kell kutatni.

Az éttermek közül találtunk egy szimpatikusat, miután a főutcán végigmenve belebotlottunk egy hatalmas magyar turistabuszba (gondolom átutazóban), és az egyik helyről finom illatok szálltak kifele. Sajna a hely épp tele volt, de a pincér szólt hogy pár perc múlva lesz szabad hely… amit aztán gyorsan lepasszolt valami ismerősének / helyi emberkéknek - mi meg le is léptünk ennek örömére a faszba.

Aztán kerestünk egy másik helyet, amit egy “Lovec” nevű kisebb szálloda / motel? / étteremkombináció aljában meg is találtunk. Egész korrekt árakkal (ne feledd: 2004 óta euróban nyomják a szlovénok). Korrekt pincérek, nagyon jó kaják (levesek, stb.) vega kaják is, egyszóval jó hely volt. Nem kellett várni a pincérre, nem volt fullra tele (amit utálok mert szarabb helyeken ha tele van az étterem, mindig várnod kell, vagy a pincéreknek nem tűnik fel, hogy akarsz valamit). Ezt a helyet bátran merem ajánlani mindenkinek. Nem nehéz megtalálni Ottlétünk utolsó pár napján mindig ide jöttünk ebédelni.

A szállásról: Mi az apartmanji-sparakel apartmanban szálltunk meg, itt találjátok Tina-t, két gyerkőccel, és a barátjával. Ez egy marha nagy ház, a Jamova Ulica 20 alatt, és ők is ebben élnek (mint azt a rengeteg lábdobogás alapján hallhattuk néha esténként..). Jó áron volt, mivel szept. elejétől már nagyon kedvezőek az áraik (kb. napi 5000 ft), de a szuterént nem ajánlom senkinek sem. Ilyenkor már nem biztos hogy jó idő van, és a félhomályos, hűvős, félig föld alatt levő helyiség sem a legkellemesebb. Ezért sem maradtunk végig 10 napig, hanem a 7. napon leléptünk. Persze a péntek-szombati másfél napig tartó esőzés is hozzájárult korai távozásunkhoz, meg az is, hogy sok mindent nem lehet csinálni a sétáláson-túrázáson kívül. Ami jó, de esőben, eső után nem mennék erdőbe bakancs nélkül.

A Sparakel család egyébként nagyon korrekt, megbeszéltük velük, hogy vonattal érkezünk, és mivel Jesenice-ben kellett volna várnunk másfél órát a csatlakozásra Bled-ig (ez kb. 10-15 km-re van csak), ők kérésünkre eljöttek elénk, és el is vittek autóval. Aztán maga az apartman is jól be volt rendezve, főzési lehetőség, mikró, zuhany-kád, hűtő, tv- műholddal -a Duna tv bejött, más értelmes nem nagyon-, és dvd lejátszóval — vigyetek magatokkal legalább egy wii-t vagy ps2-3-at, ha szar idő van tudtok mit csinálni, persze csak miután az összes könyvet ami nálatok volt, elolvastátok már).

Csak arra figyeljetek, hogy a szuterén-t ne vegyétek ki, inkább a fentebbi lakrészekre koncentráljatok, ha ide szeretnétek menni. Pár kép a mi kis szuterénünkről:

Még egyszer szeretném hangsúlyozni hogy Bled nagyon szép hely, nem véletlen, hogy Tito barátunknak (aki nem tudná, mert nem olyan “vén” mint mi, annak: régebben volt egy Jugoszlávia nevű ország, amibe Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Montenegro, stb. tartozott bele. Ennek a teljhatalmú ura, de nevezhetjük erőskezű diktátornak is, Tito volt. Míg meg nem holt.) volt itt egy kisebb - értsd kurva nagy - villája, a tó déli partján. El is lehet előtte sétálni, van egy kávézó a teraszán, szép kilátással a tóra. Persze maga a villa időközben szállodává lett.

Van egy nagy kastély is egy szikla tetejére építve a tó északi partján - ez most múzeumként funkcionál, ezt nem néztük meg közelebbről, mert annyira nem izgatott minket. A tó vize, meg az összes víz, amivel találkoztunk ott - és elég sok van, szinte minden utcasarkon csurog egy kis patak vagy valami - színtiszta. Simán le lehet látni több méter mélyre is a tóban.

A tó közepén pedig van egy kisebb sziget, rajta valami templommal - ide csónakkal be lehet menni, aztán szétnézni. Tök jól néz ki a tó partjáról, és csak azt juttatja eszembe milyen melós lehetett oda felhúzni ezt a templomot. Beúsztatni az építőanyagokat, stb.

A tó és környéke képekben:

Van egy nyári bobpálya, meg minigolfpálya, és nagyobb normális golfpálya is valahol (ez minket nem érdekelt), lehet csónakot bérelni kb. 10 euróért óránként, vagy megcsónakáztathattatjátok magatok valakivel, picit drágábban. Vannak lovaskocsik, amik 30 euró körül körbecaplatnak veletek a tó környékén, illetve egy minivasútba is belebotlottunk.

Aztán ott a csodás Vintgar szurdok (angolul: Vintgar Gorge) ami egy nagyon szép hely. A Triglav Nemzeti Parkban van, ami egy hatalmas természetvédelmi terület, és az egyetlen ilyen egész Szlovéniában. Nagyon jó a levegő és szép az egész. Mi elsétáltunk odáig, egy kis térkép alapján - bár be kell valljam a google maps néha pontosabb volt, mint a helyi térképek… (pár utca nem is volt ott, ahol a térképen, ilyenek, azárt 90 százalékban jó). Útközben egy postástól kértünk még pontosítást, de aztán már minden stimmelt, egyre feljebb haladtunk, és olyan kis falvakon mentünk át amik a térképen is jelölve voltak.

A szurdokba 4 euró volt a belépő fejenként, amit nyilván azért szedtek, mert gondozni kell a kiépített utakat. Ezek sokszor a hegy oldalába vaskapcsokkal bevert fagerendákra rakott lécek, néha olyan keskeny az átjáró, hogy le kell hajolnod hogy átférj. Nagyon egyedi, és természetközeli az élmény. Mi még Vintgar után átmentünk az erdőn visszafele, egy egy kb. 15km-es kisebb túrát tettünk. Jó volt, szép volt. Nem tévedtünk el

Szóval jó volt, szép volt. Csak ajánlani tudom, azzal a megkötéssel, hogy max. 5 napig maradjatok. Addig szépen el tudjátok magatokat foglalni, ha épp jó idő van. Ha nem, akkor pedig ne hagyjátok otthon a laptopot…

És ha már idáig eljutottál, akkor íme egy kis video, összevagdosva azokból a felvételekből, amiket ott készítettünk: