Ok és –> okozat #1 (szemek)
… vajon miért is van az, hogy se apánknak, se anyánknak nem kellett szemüveget / egyéb “látáskorrigáló” szart használnia - és ennek ellenére mindhármunknak, öcsémnek, hugomnak és nekem, is szinte azonos időben egyszercsak kiderült, hogy rövidlátóak vagyunk… méggpedig nekem jelenleg -3.75, hugomnak -4.25 körül, öcsémnek is valahol -4 fele. Mindkét szemünknek nagyjából egyforma látás”romlása” van. Fasza véletlen, nem? És ne jöjjön senki olyan dumákkal ezek után, hogy:
- a látásproblémák örökletesek, mert ez egy nagy szar. semmi sem örökletes, de ha ezzel tömik szerencsétlen gyerek(ek) agyát, akkor naná, hogy megteremti a saját életében ezt a badarságot, mert folyamatosan erre nevelik…
- nem, nem néztük közelről a TV-t. És nem, akkoriban én sem csesztettem a számítógépeket, mert 13 éves voltam, mikor az első (C64)-et megvettem. Én magam, a saját “erőmből”. Ja, és a rövidlátást, mint oly sok gyereknél, nálam is egy “kedves” tanerő fedezte fel, kb. 10 éves lehettem akkor. Az énektanárnő volt az, azt hiszem 5. osztályban. Mindig szerettem az első padokban ülni, de akkor ez nem ment. Hát ő meg a képembe “nyilatkoztatta” a status quo-t. Fasza. Utána volt még egy megértőbb másik nő, akinek a neve is megvan (Borbíróné Fábián Ida -nak hívják), ő jobban megértett, és engedte is ezt, aztán elment szülni, és kész.
Recent Comments